Kunzit

A Kunzit a Spodumen ásványcsoport legnemesebb, rózsaszín-ibolyaszínű változata. Ez a magával ragadó szilikát egyedülálló geológiai jelenséget mutat be, amelyet különleges lítium-tartalma és látványos kristályszerkezete jellemez.

Nevét George Frederick Kunz tiszteletére kapta, aki a Tiffany & Co. híres gemológusa volt, és 1902-ben elsőként azonosította ezt a típust Kaliforniában. A Kunzit legszebb példányai ma már főként Afganisztánból (Kunár-völgy) és Brazíliából kerülnek elő.

Színe a halvány rózsaszíntől a mély orgonaliláig terjedhet. Ezt a lenyűgöző árnyalatot a kristályrácsban található nyomnyi mennyiségű mangán jelenléte okozza. Az ásvány egyik legizgalmasabb tulajdonsága az erős pleokroizmus: ez azt jelenti, hogy a kristályt különböző irányokból nézve más-más színintenzitást mutat – felülről nézve gyakran a legmélyebb a színe.

A Kunzit pegmatitokban, azaz durvakristályos magmás kőzetekben keletkezik. Képződése rendkívül gazdag lítiumtartalmú kőzetolvadékokhoz kötődik, amelyek a földkéreg mélyén, lassú lehűlés során alakulnak ki. Ez a lassú folyamat teszi lehetővé, hogy a Kunzit néha gigantikus méretű, tiszta kristálytáblákban jelenjen meg.

Kémiailag lítium-alumínium-szilikát (LiAlSi_2O_6). Kristályszerkezete monoklin, felülete hosszirányban erősen barázdált, fénye pedig üvegszerű, néha gyöngyházfényű. Egy másik ritka jelenség, amit a Kunzit mutat, a foszforeszkálás: erős UV-fény után a sötétben rövid ideig saját fényt bocsáthat ki.

Fontos geológiai és technikai jellemzője a tökéletes hasadás, ami miatt a csiszolása óriási szakértelmet igényel. Érzékeny az erős, tartós napsugárzásra is, amely idővel halványíthatja a mangán okozta színeket, ezért „esti drágakőnek” is nevezik.

Tekintettel arra, hogy kialakulásához ritka kémiai környezet (magas lítiumkoncentráció) szükséges, a Kunzit előfordulása korlátozott. Minden egyes darab a magmás differenciáció és a kristályosodás precíz egyensúlyát képviseli, amely évmilliókkal ezelőtt zajlott le a mélyben.